A katolikus közösségi vallásgyakorlás központi eleme a mise, de a 20. század első felében még nagy jelentősége volt a vasárnap és ünnepnapok délutánjain tartott istentiszteleteknek, közkeletű nevén litániáknak, s emellett számos más – részben még ma is élő – közösségi vallásgyakorlási alkalom szokásos volt a korban, melyek egyaránt erősítették az egyéni hitet és a közösségi összetartozást. Természetesen az egyházi előírások némileg szabályozták ezeket, azonban paraliturgikus jellegük miatt általában sokkal kevésbé részletesen, mint a misét vagy a szentségek kiszolgáltatását. Ez széles teret engedett a helyi sajátosságok kifejlődésének, ami időnként az egyházi szabályokkal ellenkező gyakorlatok kialakulásával is együtt járt. Ezért vált indokolttá az 1931-es és 1942-es egri egyházmegyei zsinati statútumokban az istentiszteleten kívüli közösségi vallási cselekmények főbb elemeit lefektetni, illetve korábbi hivatalos szabályozásukra a papság figyelmét felhívni, hangsúlyozva a problematikus pontokat.

< Vissza