A speciális világháborús ájtatosságokról, imákról és egyházi énekekről tartott előadást Dr. Tengely Adrienn egyháztörténész, az Andragógiai és Közművelődési Tanszék főiskolai docense november 26-27-én A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására című konferencián a Szegedi Tudományegyetemen.
Az I. világháború megpróbáltatásai nemcsak a fronton, hanem a hátországban is éreztették hatásukat. A háború hatása alól természetesen a katolikus egyház sem vonhatta ki magát, hisz hívei százezrei küzdöttek, sebesültek és haltak meg a fronton és szenvedtek a gyásztól, félelemtől és nélkülözéstől a hátországban. A nehéz helyzetben az egyetlen vigaszt a vallás jelentette sokak számára, különösen a háború első időszakában, amely kihívásra az egyház megpróbált a mag módján megfelelni. Ennek egyik módja néhány különösen aktuálisnak vélt kultusz és ájtatosság felkarolása volt az egyházi vezetés által, melyek jelentőségének növekedése jól nyomon követhető a korban keletkezett főpásztori rendeletekben. Például a győzelem reményéhez kapcsolódott a Magyarok Nagyasszonya ünnepének hangsúlyosabbá válása, a hősi halottakhoz a Halottak napi szentmise jelentőségének növekedése, a bajban való oltalomhoz pedig Jézus Szent Szívének felajánlása, illetve a májusi ájtatosságok nagyobb ünnepélyességgel való megtartása. Valamint a világháborús évek új ájtatosságai között megjelennek az ifjú király, IV. Károly és családja jólétéért mondott imák is, melyek a Ferenc Józsefért mondott könyörgéseket váltották fel. Emellett külön figyelmet érdemelnek az extraliturgiában megjelenő, kimondottan a világháború „alkalmára" írt énekek (például Rithnovszky Antal kántor: Alkalmi énekek a háborús időben. Színes miseénekek élő katonák miséjére és gyászmise énekek. Eger, Egri Nyomda-részvénytársaság, 1915), melyekben név szerint is szerepelnek a háborúban részt vevő élő és megholt katonák, illetve hozzátartozóik, akik megrendelésére az énekek készültek.

A hírt küldte: az Andragógiai és Közművelődési Tanszék

< Vissza