Az előkészítés nekem, mint szervezőnek jutott, de olyan segítőkész emberekre találtam a rendezvényszervező csoportnál, hogy nekem szinte semmi dolgom nem volt. Azt sajnáltuk csupán, hogy a régi, meghitt zugunkba, egy kis csoportszobába a régi Pedagógiai Tanszék „belsejébe" nem jutottunk be, mert mára az a helység a könyvtáré. Oly sok szép emlék, óra, beszélgetések, csoport ünnepek kötődnek e helyszínhez Lachata István TANÁRÚR vezetésével. Csupa nagybetűvel írom a nevét, mert nagyon-nagyon szerettük és tiszteltük. Személyesen Ő is ott volt most is velünk kedves feleségével együtt.

Sokat időztünk az ajtó előtt, majd végigsétáltunk az oly sok emléket hordozó folyosókon, meg-megálltunk és mondtuk a magunkét. Nem volt olyan zug, amiről valami nem jutott volna eszünkbe. Záporoztak az élmények: „tudod, itt volt a gólyabáli köszöntő pezsgőzéssel, itt volt a büfé, itt magoltuk az állatok, növények latin nevét, itt voltak az előadások. De sok levelet megírtunk a randikról alatta”.

Mivel elszaladt felettünk az idő, csontjaink, izomzatunk már megkoptak, lassabban jártunk körbe, mint terveztük. Közben meg-megálltunk egy-egy kép elkészítése erejéig. Nagy szerencsénk volt, hogy „házi" fotósunk rutinosan készítette a képeket. Nagyon kedves, udvarias és segítőkész volt a fiatalember, azért pedig külön köszönetet mondunk a „ házigazdáknak”, hogy kaphattunk mi is az elkészült fotókból, örök emlékként a találkozásunk alkalmából. Ki tudja, hogy 10 év múlva újra itt lehetünk-e?

18-an végeztünk, 13-an voltunk jelen a találkozón. Jó hangulatú beszélgetést folytattunk a vacsora helyszínén az Egri Lenkey János Általános Iskola éttermében véget nem érően.

Hálás szívvel mondok köszönetet csoporttársaim nevében a lehetőségért és a segítségért.

A következő találkozásunk reményében, tisztelettel:

Siposné Tóth Edit nyugdíjas pedagógus

Fotók: Balogh Tibor

< Vissza