Dr. Rácz László az Eszterházy Károly Egyetem jogelődjében végezte főiskolai tanulmányait 1964-1968 között matematika-kémia szakon. A diploma megszerzése után 1968-tól napjainkig a főiskolánk, majd egyetemünk tanáraként dolgozott, az oktatás és kutatás volt a lételeme, professzor emeritusként is példamutató oktatómunkájával, hallgatók iránti kimagasló szeretetével tűnt ki. Teljes életpályáján hűséges volt szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, egyeteméhez, tanítványaihoz. Egész életében a családja mellett az egyetem jobbá tétele lebegett a szeme előtt, nemcsak kollégái, hanem hallgatói is szerették és tisztelték, teljes életpályája mintaként szolgáljon mindenki számára.

Hadd idézzük Rácz Tanár Úr saját gondolatait:

Vallom, hogy az oktató, nevelő, kutatómunkát csak őszinte szeretettel lehet és kell csinálni. Számomra az oktatás mindig élvezetes és nem fáradtság. Hálával tartozom az egri intézménynek, hogy mint diákja és több, mint 50 éve dolgozója kiteljesedhettem munkámban a Kémia Tanszéken. Több ezer diákkal találkoztam a tanítási folyamatban. A tanár-diák, oktatási- nevelési kölcsönhatás reverzibilitásának bizonyítékaként álljon itt egy informatikus hallgatóm gondolata, melyet pontosan úgy idézek, ahogy ő leírta: „Számomra ebből a legfontosabb üzenet az volt, hogy senki sem a csúcson kezdi, mindenki, aki valamit el akar érni a legmélyebb pontról építkezve éri el. Ehhez pedig az szükséges, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell, majd, aztán ha meglesz a gyümölcse, akkor döbben rá az ember, hogy mennyire megérte."

Élete és munkássága, emberi nagysága példaként szolgál mindannyiunk számára, nagyon fog hiányozni a Kémia Tanszéken és az egész egyetemen!

Nyugodjon békében!

< Vissza