- Egyetem
- |
- Szervezet
- |
- Kutatás
- |
- Tudomány
- |
- Nemzetközi
- |
- Jelentkezők
- |
- Kultúra
- |
- Hallgatók
- |
- Alumni
- |
- Közlemények
- |
- Folyamatleírások
- |
- Dok
Fontos a nyitottság, a figyelem és az elfogadás
Utolsó módosítás: 2020. április 26.
Az előzőekben Kerek-Bócsi Ivett, a Kortárssegítő és Mentálhigiénés Tanácsadó Iroda vezetője mesélt munkájukról, ezúttal pedig Kis Luca, a KoMeTI önkéntese írja le meglátásait az új élethelyzetről.
Természetemből adódóan folyamatosan keresem az élet katarzisait. Kortárssegítőként is sokáig elsősorban az 'aha-élmény' előidézésének, megtapasztaltatásának célja lebegett a szemeim előtt, holott a segítői folyamat egyáltalán nem csak erről szól. Szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy egy mentálhigiénés szervezetnél vállalt önkéntességnek épp olyan kulcsfontosságú, sőt, elemi része az aktív megfigyelés, az ön- és a különböző élethelyzetekre adott reflexió, mint maga a fizikai cselekvés (például programvezetés vagy egy feldolgozó beszélgetés irányítása).
Segíteni ugyanis csak akkor tudunk igazán, ha megfelelően körül tudunk határolni egy adott kérdéskört, és képesek vagyunk felmérni az ezzel kapcsolatos igényeket. Ebben egyébként 'könnyebbséget' jelent számunkra, hogy mi magunk is egyetemisták vagyunk. Számos általános problémakör minket is ugyanúgy érint, mint hallgatótársainkat. Segítőként az a feladatunk, hogy saját működésünkben is kellő tudatosságot gyakorolva, alternatívákat keressünk egy adott élethelyzet kezelésére. Minél sokszínűbb eszköztárral vértezzük fel magunkat, annál több kortársunknak tudunk segítséget nyújtani.
Jelen helyzet szerintem mind önismeretünk, mind szakmai személyiségfejlődésünk szempontjából fontos mérföldkő. Most ugyanis lehetőségünk nyílik egy eddig teljesen ismeretlen helyzetben helytállni, megfigyelni, milyen nehézségek merülnek fel akár önmagunkban, akár hallgatótársainkban, és összegyűjteni, felállítani a lehetséges megküzdési stratégiákat.
Véleményem szerint a hallgatók számára a legnagyobb akadályt a kialakult napi rutin elveszítése és-/vagy annak teljes átalakítására való szükség jelenti az alkalmazkodásban, illetve a bizonytalanság érzete az, ami most mentálisan különösképpen megterhelő. Ezért az egymás felé irányuló nyitottság, az értő figyelem és az elfogadás most kiváltképpen fontos. Ennek gyakorlására mi nagy ösztönzést kapunk a vezetőnktől, Kerek-Bócsi Ivettől, aki mind szakmailag, mind emberileg nagyszerű példát mutat nekünk.
Írta: Kis Luca
Portré: Balogh Tibor