Eger, Miskolc és Nyíregyháza egyetemei mellett még 9 határon túli magyar felsőoktatási intézményben hirdették meg az antológia-megjelenést, folyóirat-megjelenést, írásművészeti műhelyen való részvételt és egyéb lehetőségeket kínáló pályázatot. Végül 4 ország 12 egyetemi intézményéből 73 hallgató jelentkezett. Közülük kerültek ki azok, akik megjelenhettek az antológiában, és akik a műhelyre is hivatalosak voltak.

Jónás Zoltán, a pályázat projektvezetője és szülőatyja a következőképpen fogalmaz a Kortárs Hangon '20 antológia előszavában: „olyan világba vezetnek el gondolataik, melyben ugyan együtt élünk velük, a fiatal szerzőkkel. Csak ők azokat is megfogalmazzák, amiket mi nem mindig veszünk észre. Mert mást olvasunk. Másból merítünk. És bizony néha kíméletlenül kijózanítóan arcul csapnak."

Az ígéretes pályakezdő szerzők tehetséggondozásáért működő műhelyt egy évben kétszer is megszervezik: egy néhány napos áprilisi, és egy egész hetes tábor formájában augusztus végén. A műhelyeket Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor költők vezetik. Az ott zajló munka két alapvető pillére a hozott szövegek kritikai szemléletű elemzése, azaz „cincálása", illetve a kreatív írás. Emellett folyóiratok szerkesztői, irodalmi körök szervezői is ellátogatnak egy-egy nap erejéig, hogy az irodalmi életnek ebbe a szegmensébe is alapos betekintést kaphassanak a résztvevők.

Az áprilisi műhely, és az azt megelőző díjátadó minden évben más-más városban zajlik: Eger, Miskolc és Nagyvárad cseréli körkörösen a „házigazda" szerepét, illetve augusztusban Tiszabábolna a nyárvégi alkalmak mindenkori helyszíne. Idén áprilisban Nagyváradra mentünk volna, ám a vírushelyzetre való tekintettel a szervezők inkább az online térbe helyezték át a foglalkozást, amely így április 25-től május 2-ig tartott. Ennek nagyon örültünk, mert eleinte féltünk, nehogy az egész elmaradjon. Így viszont biztonságos környezetben, egy új élményeket nyújtó, termékeny munkaként telt el a Zoom-beszélgetéseken és a Google Docs-on keresztül történt szöveggondozás. Mindannyiunk számára felüdülés volt a rengeteg online tanóra és távmunka mellett végre az alkotással is foglalkozni, sőt, az online videóchatek újszerű hangulata még hozzá is adott a munkamorálhoz. Ráadásul nincs veszve semmi: jövőre, pótlásként ismét Nagyvárad a cél.

Az online műhely során a szövegcincálás mellett például Arany János palindromnégyzetének felhasználásával kellett pandémiaszöveget írnunk, ami nagyon inspirálónak bizonyult mindannyiunk számára, és a komfortzóna elhagyásának eredményeként érdekes, új versek születtek.

Nagy örömünkre az augusztus 24-29. közötti tábort már teljes valójában, Tiszabábolnán szervezték meg. A barátságos kis falu nyugodt és kellemes környezete a produktív alkotás iránti motivációt és a pihenést is megalapozta. Miután megérkeztünk és kipakoltunk a Pákász Vendégházban, az ebéd után már indult is a műhelymunka. Minden délelőtt, délután és sokszor este is az alapos, termékeny szöveggondozás és -alkotás volt porondon.

Saját verseink, novelláink közös elemzése és cincálása nagy segítséget nyújtott abban, hogy egy befejezettnek tekinthető, publikálható szintre emelhessük azokat. A „több szem többet lát" elvén keresztül, műhelyvezetőink szakmai hozzáértése és tábortársaink tapasztalatai alapján új perspektívákon keresztül tekinthettünk saját szövegeinkre. Minden irományt a lehető legtöbb szempont alapján vizsgáltunk, így rengeteget tanultunk. Tudatosítottuk az írás fogásait és a publikálás, megjelenés folyamatát is átbeszéltük.

A tábor során született új alkotásoknak pedig ezúttal dr. Máriás polgárpukkasztó festményei, illetve a Példabeszédek egyik ars poeticaként is értelmezhető idézete szolgált katalizátorként. Az írás nemcsak egy külső ihlet által, hanem tudatosan és irányítottan, egy adott kiindulópont alapján is megvalósulhat. A szöveg leírásával még nincs kész a vers: a tudatos utómunka, a letisztázás menete és módjai is fontos részét képezik az alkotási folyamatnak.

Az ilyen kreatív feladatokon keresztül született verseken nemcsak dolgozni volt izgalmas, de végül olyan szövegek lettek belőlük, amelyekkel érdemes a továbbiakban is foglalkozni, sőt önálló, publikálható irományként is megállhatják helyüket némi csiszolás után. A vírushelyzet miatt Erdélyben ragadt tábortársainkat nagyon hiányoltuk, ám szerencsére egy-két éjszaka folyamán lehetőségünk akadt velük is találkozni a virtuális térben, egy-egy közös Zoomozás erejéig. Miközben vicces módon a konferenciabeszélgetés résztvevőinek fele fizikailag is jelen volt, egy hatékony és családias foglalkozást tudtunk véghezvinni.

A műhelyezések közben lemerült energiánkat a Tutajos Vendéglőben regeneráltuk, ahol egész héten jobbnál jobbakat ehettünk ebédre és vacsorára. A tálalásukban esztétikus, kiemelkedő minőségű ételek mindig remekül estek egy produktív nap után, megalapozva az esti-éjszakai lazítást és szórakozást. A reggelik a Pákászban voltak. Mindez azonban versenybe sem szállhatott Jónás Zoli bácsi páratlan palóclevesével, amelyet hagyományosan, utolsó este készített el nekünk vacsorára – a repeta pedig kihagyhatatlannak bizonyult.

A táborhoz elengedhetetlenül hozzátartoztak a napközbeni lazulások és az esti bulizások is. A napközbeni alkotómunka mellett természetesen jutott idő a szórakozásra is. Egyik délután közösen elmentünk kenuzni a Tisza egyik varázslatos holtágára, és ha már arra eveztünk, útba ejtettük a helyi szabadstrandot is néhány csobbanás erejéig.

Az apartmanunkban rendezett spontán asztalitenisz-bajnokságok után üdítő volt beülni a helyi kocsmába, amely egyben kávézó, dohánybolt, fagyizó és pizzázó formájában is funkcionált. A sokoldalú Csillagfény söröző és a helyi bolt irreális nyitvatartását figyelembe véve időben fel kellett készülnünk az estére. Az üzlet borkészlete látványosan megcsappant látogatásunk után, hiszen a heves kártyapartyk és irodalmi activityk mellé remekül jött kiegészítésnek. A felszabadult esti mulatozás sokszor őszinte, szorongásmentes beszélgetésekbe, hajnalig tartó eszmecserékbe mentek át. A fesztelen, csodás társaság mindannyiunkban nagy élménnyé tette a tábort, új barátságok szövődtek.

Ez alatt a csodás, problémáktól mentes hét alatt csakis az alkotásnak és az engem körülvevő, kellemes társaságnak élhettem. Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor szakmailag és emberileg is sokat adtak számunkra, lelkiismeretes és barátságos személyüket az egész tábor során élveztük, és azóta is számíthatunk rájuk. Hála nekik és a tábortársaimnak, a Kortárs Hangon műhely szellemileg és lelkileg is felfrissített, ahonnan az új szakmai tapasztalatok mellett kellemes élményekkel és maradandó emlékekkel tértem haza.

A Kortárs Hangon pályázat jövőre sem marad el – várhatóan december végétől február elejéig lehet majd jelentkezni, a további részletek is ekkor látnak majd napvilágot. Addig is bátorítok mindenkit, aki szokott írni, hogy készüljön, figyelje majd a kiírást és bátran jelentkezzen!

Beszámolót és fotókat küldte: Galda Gábor Attila

A program az EFOP-3.4.3-16-2016-00010 „Az Eszterházy Károly Egyetem fejlesztése a felsőfokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében" projektből valósult meg.

< Vissza